Munkaszám összegsorok Kettős könyvelés 1.6 © GalaSoft          
A Munkaszám összegsorok paraméterezése akciót elindítva a fő ablak munkaszegmensében megjelenő felületen tallózhatunk a meglévő Munkaszám kimutatásokat leíró sorok között. Az a cél, hogy ne csak egyetlen Munkaszám: összegfok tábla szerint kimutatást tudjunk készíteni, hanem amennyinek a definíciója itt megtalálható.
A készítendő kimutatásnak itt az oszlopait, fejléc, tartalom definiáljuk, vagyis leírjuk, hogy oda milyen adatokat kell kigyűjteni, vagy számított értékként megjeleníteni.
Ez a lista egy táblázat, vagy mátrix, vagy másképpen egy olyan téglalapnak tekinthető, ahol az egyes sorokban a Munkaszám kódok és ezek megnevezéseit (1. és 2. oszlopban) követi az általunk e leírásban definiált adatok kigyűjtése. A paraméter leírásban ezért kell csak az oszlopok tartalmait és fejléceit megadnunk. Az oszlopok sorszámai 1,2,3,... lehetnek (tehát a fixen megjelenített Munkaszám kódok és ezek megnevezései itt nem számítanak) és a hozzájuk tartozó fejszöveg, ahol csak 18 karakter lehet maximum, mert ez az oszlop felett helyezkedik el. Nos a paraméteres leírásban éppen ezeknek a definiálása történik.
Munkaszám összegsorok paraméterezése
Egy ilyen kimutatás leírását egy általunk megadható kóddal azonosítjuk, azaz ezt a kódot tartalmazzák a leíró sorok és ez alapján készül majd el a kimutatás lista, ha a lista indításakor ezt a kódot választjuk ki.
A leíró paraméter állomány tételeiben szereplő, kitöltendő mezők a következők:
azonosító: maximum 5 jelből álló kód
oszlop sorszáma: 0 - leírás megnevezése, 1,2,,36,40... oszlopsorszámok: csak a sorrend meghatározásához kellenek (amikbe adatot gyűjthetünk,...)
oszlop típus: A - adatoszlop , O - összegoszlop, C - címsor
oszlop jele: maximum 8 jelből álló kód, az oszlop jele (szöveg), ami NEM megjelenik a tablóban, az oszlopok közötti képletekhez kell
oszlop szövege: szöveg, amit az oszlop fölé írunk ki a tablóba, oszlopfejléc
oszlop szövege másként: szöveg, amit az oszlop fölé írunk ki a tablóba, pl.: idegen nyelven
érték gyűjtési módja: tartományok leíró 1 gyűjtési módja: üres, +, -, t, k, T, K lehet
tartományok leíró 1: tartományok felsorolása
érték gyűjtési módja: tartományok leíró 2 gyűjtési módja: üres, +, -, t, k, T, K lehet
tartományok leíró 2: tartományok felsorolása
Címsorból csak egy lehet, sorszáma mindig nulla (0). Az érték gyűjtési módja a tartományleíróban szereplőkre vonatkozik, jelentése a következő:
üres, ha a oszlop típus nem A (adatoszlop), vagy mindegy a tartalma (nincs figyelembevéve),
+ jel esetén az érték = sum(tartozik) - sum(követel), vagyis a tartományleíróban megadottaknak megfelelő főkönyvi számokra kontírozott értékeknek olyan egyenlege, ahol a tartozik pluszként, a követel mínuszként van figyelembe véve.
- jel esetén az érték = sum(követel) - sum(tartozik), vagyis a tartományleíróban megadottaknak megfelelő főkönyvi számokra kontírozott értékeknek olyan egyenlege, ahol a követel pluszként, a tartozik mínuszként van figyelembe véve.
t jel esetén az érték = sum(tartozik), vagyis a tartományleíróban megadottaknak megfelelő főkönyvi számokra kontírozott értékek közül csak a tartozik oldalt gyűjti.
k jel esetén az érték = sum(követel), vagyis a tartományleíróban megadottaknak megfelelő főkönyvi számokra kontírozott értékek közül csak a követel oldalt gyűjti.
T jel esetén az érték = max(0, sum(tartozik) - sum(követel)), vagyis a tartományleíróban megadottaknak megfelelő főkönyvi számokra kontírozott értékeknek olyan egyenlege, ahol a tartozik pluszként, a követel mínuszként van figyelembe véve, de csak ha az egyenleg pozitív lesz.
K jel esetén az érték = max(0, sum(követel) - sum(tartozik)), vagyis a tartományleíróban megadottaknak megfelelő főkönyvi számokra kontírozott értékeknek olyan egyenlege, ahol a követel pluszként, a tartozik mínuszként van figyelembe véve, de csak ha az egyenleg pozitív lesz.
A tartományok leíró összeg oszlop (oszlop típus O) estén az oszlop jele kódokból képzett képletet tartalmazza (például: 5. - 6. - (7. + 8.) - 9.), ahol általában csak összegzések, kivonások kellenek. Figyelni kell az oszlop jel pontos megadására, mert a például 3. is lehet oszlop jel (3-as szám és utána egy pont).
Ha pedig adat oszlopról (oszlop típus A) van szó, akkor valódi tartományleírásról beszélhetünk, mert ilyenkor az egyes főkönyvi számok tartományait adhatjuk meg itt, vesszővel elválasztva egymástól. Egy ilyen elem, tag, tartomány lehet tól-ig határ, ha két főkönyvi szám között kötőjel van, vagy állhat egyetlen főkönyvi számból. Például: 2-3, 4, 511-512 jelentése a teljes 2-es és 3-as és 4-es számlaosztály, valamint az 511-től az 5129999999 számlákig.
És miért szerepel kettő darab érték gyűjtési módja és tartományleíró? A válasz az, hogy hátha olyanra is szükség lesz, amikor egyetlen értékbe nemcsak egyféle módon kell kigyűjteni adatokat. Amíg ilyenre nincs szükség, addig a 2. rész üresen marad, illetve folytatható benne a leírás, ha esetleg nem fért volna ki.
Megjegyzés az összegoszlop típus esetén megadható képlethez:
A program felkészült arra, hogy bonyolultabb képletet is meg lehessen adni, így többféle operációs jelet, relációt, függvényeket is megadhatunk. Azt kell csak figyelembe venni, hogy tizedespontot tartalmazó számot ne adjunk (ehelyett például egész törtet írhatunk), mert ilyen sorjelet nagy előszeretettel szoktak alkalmazni a nyomtatványkészítők.
A képletben használható operációs jelek: (" is ", " is not ", " and ", " or ", " not ", ",", "(", ")", "[", "]", "+", "-", "*", "**", "/", "//", "%", "<<", ">>", "&", "|", "^", "~", "<", ">", "<=", ">=", "==", "!=", "<>")
A képletben használható fügvények: ("lt(a, b)", "le(a, b)", "eq(a, b)", "ne(a, b)", "ge(a, b)", "gt(a, b)", "not_(o)", "abs(o)", "add(a, b)", "and_(a, b)", "div(a, b)", "inv(o)", "invert(o)", "lshift(a, b)", "mod(a, b)", "mul(a, b)", "neg(o)", "or_(a, b)", "pow(a, b)", "rshift(a, b)", "sub(a, b)", "xor(a, b)", "abs(x)", "bool([x])", "cmp(x,y)", "float([x])", "int([x])", "long([x])", "max(s[, args...])", "min(s[, args...])", "round(x[, n])")
  
 Munkaszám összegsorok Kettős könyvelés 1.6 © GalaSoft